Az a néhány perc kárpótlás minden szenvedésért

Állandóan veszélyben

2010. szeptember 23., 09:41 szerző: Szalabán Attila
Bár alulról nézve gyakran pofonegyszerű feladatnak tűnik egy hegy megmászása, jobban tesszük, ha csak kellő felkészülés után indulunk útnak. Az elmúlt évek, hónapok tragédiái arra figyelmeztetnek: a hegymászás a legmodernebb felszereléssel is veszélyes lehet.

- Viszonylag könnyű helyzetben voltam, hiszen révfülöpi gyerekként a közelünkben több megmászható hegyet is találtam - idézte fel a múltat  Böröcz Zsolt hegymászó, a nagykanizsai Rozgonyi-iskola testnevelőtanára. - Az így szerzett tudást persze gyarapítani kellett. Hazánkban több helyen  is lehetőség van arra, hogy  sziklamászó tanfolyamon vegyünk részt,  például a Bükkben  vagy az aggteleki karsztban. Én viszont  Csobánkán vizsgáztam le.

A magyar hegymászók  elsőként általában  a Magas-Tátrával ismerkednek meg; ott  könnyű mászóterepeket  találni. Aki ezekkel megbirkózik, komolyabb kihívásokat is kereshet magának, például az Alpok hegyeit, melyek között már 3-4 ezer méter magasak is akadnak: az ausztriai Wildespitze és természetesen a Mont Blanc, amely 4810 méterével Európa legmagasabb csúcsa. Az afrikai Toubkal feje is 4 ezer méter fölé ér, de ha  a legfiatalabb magyarként  egy 11 éves nagykanizsai lány, Böröcz Alexandra képes volt megmászni,akkor felnőtteknek sem jelenthet komoly akadályt.

Böröcz Zsolt Nepálban, az Island Peak meghódításakor: a csúcsra egy 70 fokos, 300 méteres hófalon keresztül vezetett az út - Fotó: Lakpa Sherpa


- A hegymászó folyton veszélyben van, ki van téve a terep adottságainak, az időjárásnak - figyelmeztetett Böröcz Zsolt, aki részben beteljesültnek tekintheti nagy álmát: immár kétszer is eljutott a hegyek országába, Nepálba. Az Anapurna régióban 4500 méterig mászott, onnan az óriási lavinaveszély miatt kénytelen volt visszafordulni. Második útján a Kala Patthart és az Island Peaket hódította meg - utóbbin egyébként  70 fokos, 300 méteres hófal előzi meg a csúcsot.

Öt évvel ezelőtt eljutott a bibliai Ararát-hegy tetejére,  most pedig Argentínába készül, a nyugati és a déli félgömb legmagasabb csúcsára: az Aconcagua meghódítására tör.

- Az utóbbi időben  szép számmal jelentek meg  hölgyek is a hegymászók között, azonban ez olyan hobbi, mely egyrészt a kockázatról is szól, másrészt nagyon gyakran a komfort teljes nélkülözéséről. Ezekben bizony a férfiak még manapság is többet tudnak vállalni - magyarázta a már szintén több csúcsot, így többek között az Ararátot is meghódító nagykanizsai Lukács Norbert. - Az embernek  önmagával kell megküzdenie egy magas hegy megmászásakor, elemezheti: mit bír ki. Amikor pedig felér a csúcsra,  olyan élményben van része, amit szavakkal nem lehet elmondani. Az élet egyfajta beteljesülése a siker, az a pár perc kárpótol minden szenvedésért, amit addig átélt. Több ezer méteres magasban állva letisztulnak a gondolatok, csak a lényeges kérdések maradnak meg bennünk. Utána pedig nem ugyanaz az ember ereszkedik le a hegyről, mint aki felment.

Egy hegy meghódításához csak látszólag nem szükségesek komolyabb   előkészületek. Valójában minél magasabb csúcsra indulunk, annál korábban kezdjük meg a felkészülést,  hallottuk a jó tanácsot. Fizikai kondíciónkat futással, kerékpározással javíthatjuk, a zalai dombok például  kifejezetten növelik az állóképességet, vélekednek a tapasztalt hegymászók.


Csak a karabinert kell csatlakoztatni
A konkrét szikla-, falmászást is gyakorolhatjuk, ha rászánunk egy nagyobb kirándulást: például Horvátországban a Paklenica nemzeti parkban, Olaszországban a Dolomitokban, Ausztriában pedig a Hochkönigen találhatunk via ferratakat (vasalt utakat). Ezek a  hegymászók számára előre kiépített területek  nehézségi szint alapján A-tól E-ig kategorizálva , ahol csak csatlakoztatnunk kell karabinerünket a drótkötélre, és biztonságosan feljuthatunk a csúcsokra.

Szalabán Attila

Facebook