A tetoválás olyan, mint a narkó

Maga a tetoválás szó eredete a „tatau” polinéz elnevezésből ered. A szó Tahitiből terjedt el világszerte, még a 18. században. Ám a legrégebbi ismert emberi tetoválást Ötzi, az 1990-es években az Alpokban talált, ötezer éves férfi múmia viselte.

Jómagam láttam már szépet, csúnyát is, legalább is, ami a választott mintát illeti. De hát az ízlések különbözők. Jómagam, azt hiszem nem merném bevállalni, nem ebben a szellemben nevelkedtem. Ám rengetegen jóval merészebbek nálam.

– Japánban a 15-16. században léteztek kifejezetten büntető tetoválások, különböző jelekkel pecsételték meg a bűnözőket. De a nagyobb harcosok is tetoválással voltak ellátva azért, hogy ha elesnek, néhány nap elteltével is meg lehessen őket különböztetni. Napjainkban pedig úgy változik a dolog, hogy az 1800-as évektől, amikor elkészült a jelenlegi tetováló gép őse, ismét fellendült a bőr díszítése. Magyarországon az 1990 éves elején nyíltak az első szalonok, előtte erre nem volt lehetőség – mondja beszélgetőpartnerem, aki szaktekintély e téren.

Kertész Gábor nem ma kezdte a szakmát, mindent tud, amit a tetoválásról tudni érdemes.

– Időről időre változik az is, hogy az emberek milyen mintát szeretnének magukon tudni. Ez függ a divattól, attól, hogy éppen kik azt ügyeletes ikonok a médiában. Kevés ember tetováltat következetesen. Nem biztos, hogy jól választják ki a mintát, a méretet, és van úgy, hogy az elképzelés nem találkozik a lehetőségekkel. A tetoválónak az lenne a dolga, hogy elmagyarázza, mit miért célszerű és miért nem. De mert az emberek úgy érzik, ők jobban tudják, gyakran kell eltüntetni régi, átgondolatlan tetoválásokat: összefüggéseket, neveket, dátumokat, illetve azokat is, amik kezdetleges gépekkel készültek – mondja Gábor.

Megtudom, hogy gépi és kézi tetoválás létezik. Utóbbiban vagy beböködik, vagy bekopogtatják a tintát a bőr alá. Mindegyiknek megvan a szépsége, bár ugyanazt a hatást nem mindegyikkel lehet elérni. A gépi előnye, hogy gyors, viszonylag fájdalommentes, egyszerű hozzá mintákat választani.

Aki tetováltat, az mindenképpen különbözni akar. Ha kész egy minta, jöhet a következő is (Fotó: Illusztráció)

– Sokan mondják, hogy az eljárás fájdalmas. A tetoválás nem fáj, inkább egyfajta égető érzés, olyan, mintha az ember lehorzsolná a bőrét. Mivel órákig is eltarthat, azért kicsit kellemetlen. Maga a tű néhány tizedmilliméterre hatol csak a bőr alá. Amikor egy tetoválás letisztul, és helyreáll a hámréteg, a színek fakóbbak lesznek. Sem a napfény, sem a szolárium nem tesz neki jót, vigyázni kell rá. Minden ember szervezete más, erre tekintettel kell lenni és a megfelelő technikát, anyagokat kell választani. Léteznek növényi és ásványi alapú tetováló festékek. Tudni kell, hogy a tetováló szalonok csak olyan festéket használhatnak, amiket minőségi tanúsítvánnyal láttak el. Mára elértünk oda, hogy tömegével lehet vásárolni steril tetováló tűket, ezek egyszer használatosak. Így a sterilitás tökéletesen működik. Ez könnyíti is a munkát – kapom Gábortól az újabb információkat.

Természetesen friss hegekre, bőrbetegségekre, anyajegyre nem lehet tetoválni. És vannak kizáró tényezők: a vérzékenység, az epilepszia, a vérhigítók szedése, az erős allergia.

– A tetoválás örök. De nem mindegy, hogy viselője hogyan kezeli, milyen technikával, milyen festékkel készül. Az árnyalt portrékat gyakrabban kell felújítani, mint a tradicionális mintát. Az emberek többsége úgy csináltat tetoválást, hogy szeretne, mert valahol a világban látott valakin, de az ötlet nem a sajátja. Sosem azzal a vendéggel van baj, aki nem tudja, hogy mit szeretne. Inkább azzal, aki nem tudja, mit szeretne, de az, amit én javaslok, neki nem jó. Így nehéz segíteni. Minden mintának megvan az optimális mérete, ahhoz kell az embernek magát tartani. De nemcsak a méret a fontos, hanem azt is tudni kell, hogy a választott minta hol mutat a legjobban az emberi testen. Egy éve foglalkoztam a tetoválással, amikor azt mondtam, én már nem lepődök meg semmin. Most úgy jövök be a boltomba, hogy szeretnék nem meglepődni a mai napon. Hogy mi mennyire extrém, az az adott pillanattól függ. Régen lehetett volna extrém egy sarló-kalapács, most már ennél sokkal odébb vagyunk. Az extrém, ha valaki teljesen szimmetrikus mintát szeretne, holott a bőr nem papír, a gép pedig nem körző és nem vonalzó. Egy kör sosem fog körnek, egy egyenes sosem fog egyenesnek látszani a bőrön. Ez egyszerűnek tűnik, mégis ez a legbonyolultabb – avat be a szakma rejtelmeibe a művész, aki jót mosolyog következő kérdésemen.

– A tetoválók önjelölt művészek, magukat mindig másként értékelik, mint a többieket. Lehet, hogy van olyan tetováló, akin nincs tetoválás, de én olyannal még nem találkoztam. Mindenki megpróbálja magán is, de aztán mással csináltatja. Először kéznél van a láb, de mert ehhez két kéz szükséges, ha máshova kell, azt a barát csinálja meg. A tetoválás olyan, mint a narkó. Ha valakinek lesz egy, és azt nem bánta meg, akkor másodszor is eljön egy újabbért. Ha megbánta, akkor meg azért jön, hogy legyen helyette egy másik. Egy tetoválással nagyon kevés ember sétál a világban. Van olyan ember, aki a közönségnek csináltatja, van olyan, aki magának. És olyan is létezik, aki csak a közvetlen környezetének. Ez dönti el, hogy ki hova szeretné a tetoválást, amivel nyilván különbözni akar mindenki mástól. Valahol olvastam, hogy mindenki széria-autónak készül, csak hát van, akit feltuningolnak – mosolyog Gábor.