Ajkai tragédia: Segít a pszichológus

Az iskola lépcsőjén a szünetekben folyton újragyújtogatták a kialudt mécseseket a lányok, a fiúk barátjuk képét nyomtatták ki és gyászversekkel együtt tették az ablakba. A papírlapokon az áll: Szeretünk, Dani, soha nem felejtünk el! Olyan rossz nélküled, legyen szép az álmod.

Egyre gyűlnek a virágok, az emlékezés kis lángjai az ajkai Fekete-Vörösmarty Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskolában. Az oktatási intézmény folyosóján egy hatalmas noteszben már a harmadik lapot is megtöltötték a gyerekek emlékező sorokkal, kis piros szívekkel. 

Tegnapi látogatásunkkor éppen az ötödik osztályosok írtak néhány szót. Azt mondják, egyikük bátyjának a barátja volt Dani, jól ismerték ők is. A nagyobbak azt mondják, sosem volt még ilyen csend az iskolában, mint hétfőn.

Az első órára minden osztályban az osztályfőnök ment be, az órarendtől függetlenül. De később sem a tanmenet szerint zajlott az oktatás, hanem beszélgetéssel. A hétvégi traumát pszichológus segít feldolgozni a diáktársaknak, több osztályban is segített hétfőn délelőtt a szakember. 

Hiszen a gyerekek most szembesülnek az erőszakos halállal, azzal, hogy amit eddig a tévében láttak, valóság is lehet. Elveszítették egy társukat, akit mindannyian nagyon szerettek, aki nem ártott senkinek, mégis meg kellett halnia.

A pszichológus azt tanácsolta a diákoknak, hogy bármi módon, de beszéljék ki magukból fájdalmukat, esetleges dühüket. Akár szülő- nek, tanárnak, barátnak, csak mondják ki, amit éreznek. Ha akarnak, merjenek sírni és feltenni a kérdést, hogy jön ahhoz egy szülő, hogy kioltsa a gyermeke életét.