Nem csak lát, néz is - Hatvan éve rendszeresen horgászik a Balatonnál

Kora tavasztól a jég beálltáig ott van a tónál Veszeli Géza, Mindenki ismeri őt a Balatonkenesei Horgász Egyesület kikötőjében. Szinte már hozzá tartozik a Balatonhoz.

A családban először a bátyja, a nővére fogtak horgászbotot, tőlük leste el a kezdő fogásokat. Akkoriban Veszprémben laktak, és Alsóőrsre jártak pecázni. Az igaz lökést akkor kapta, amikor az almádi nyaralójukban apja egyik barátját fogadták, aki hozta magával a nála két évvel idősebb fiát is. Wossala György, merthogy ő volt a fiú, már aktívan horgászott, s együtt fürkészték a vizet. Veszeli Géza innen számítja a „megfertőződését”, ami azóta is egyfolytában tart. Immár hatvan éve!

Ma 71 éves, mióta nyugdíjba vonult, akár napi 8-10 órákat is ott tölt a víz közelében. Balatoni pontyból 13,2 kilogrammos a legnagyobb hala, de fogott 7,20-as süllőt, és hatos balint is. Általában a partról horgászik, de süllőzni csónakból szokott. Évszaktól, időjárástól függ, hogy milyen módszerrel pecázik.

Örömmel mesélte, hogy kinevelte az utánpótlást, fia, és legnagyobb unokája szintén horgásznak. A napokban Miskolc mellett voltak egy páros versenyen, amit meg is nyertek. Sőt, a legnagyobb halat is ők fogták.

Veszeli Géza a kenesei egyesület kikötőjében. Örömét leli a horgászatban. Fotó: Tremmer Tamás

Soha nem vágyott máshova horgászni. Számára csak a Balaton létezik! 15 éven keresztül versenyszerűen vitorlázott. Átélt komoly viharokat, ezért nagyon tiszteli a vizet. Dühíti, amikor látja, az emberek milyen felelőtlenül viselkednek.

A 60 év alatt rengeteg élményt kapott a tótól. Nemcsak lát, néz is! Rendszeresen tapasztal izgalmas, feledhetetlen dolgokat. A napokban például hatalmas tömegű gardarajt látott a kikötő mellett. A halak a lámpa fényénél szedegették a vízbe hulló szúnyogokat. Kint a vízen látott már busatáncot: a busaraj csapdosta a vizet, a farkuk pedig kilátszott. Ez feledhetetlen élmény volt.

Mit jelent számára a horgászat? Sok mindent: örömforrást, szenvedélyt. Leginkább a Balaton szeretetét, amit nem lehet megunni. A tó mindig változik, tele van gyönyörűséggel. Az őszi naplementék például semmihez nem foghatóak: ahogy a káptalani hegy mögött lebukik a nap, az maga a csoda.