2015.02.26. 16:12
Disznóvágás, az igazi élmény!
A városban immár hagyománnyá vált a disznóölés. Az itt élő Szentesi István immár harmadik éve hívja az érdeklődőket disznóvágásra, természetesen a Pannónia Művelődési Központ közreműködésével.
A mi disznóvágásunkon pálinka, forralt bor, tea és az isteni házi zsíros kenyér lila hagymával elengedhetetlen. Reggel nyolc órakor a legügyesebb, leggyakorlottabb férfi szúrta le a disznót és aztán ő is bontotta fel. Általában négy emberre van szükség a sertés lefogásához, őket fogónak nevezik, s mellettük áll a "vérfogó" asszony.
Miután leszúrták a disznót, megperzselték, a szőrét lekaparták – istenem, hol van már a szalma, mint pörzsölő anyag, helyette a gázpalackból kiszökkenő gáz tette széppé disznónk bőrét. A disznó bontása ezután következett, biztos kézzel, alapos ismeretekkel a „trancsírozás”.
Gyermekek serege szájtátva figyelte az egyes mozdulatokat, kíváncsiságuk felülmúlhatatlan volt: „Gyerekek állnak körbe-körbe / Várnak arra, hogy övék lesz a körme”.
Fotó: Hegyi Ilona
Vannak külön férfi és női munkák egy disznóölés alkalmával. Az erősebb nemre az ölés, pörzsölés, bontás, hurka- kolbásztöltés vár, a hölgyekre a bél tisztítása, a friss ételek elkészítése.
Frissen sült pecsenye, sült kolbász illata áradt a szabad levegőn, mindenki ámult – bámult, és sorba állt az ínycsiklandozó falatokért.
Katlanban recsegett-ropogott a tűz, üstben forrt és rotyogott az abálni való / toka szalonna, orr-fül száj, nyelv, tüdő, vese és egyéb malacságok, ami a hurka készítés elengedhetetlen alkotó elemei. Másik üstben az orjaleves ínycsiklandozó illata és gyöngyöző mivolta tárult szemeink elé.
A disznótorból senki sem távozott üres kézzel korgó gyomorral, mindenki falatozott, evett és ivott.Végezetül hadd idézzek Szilva Rudolf versikéjéből: „... mégis jó a disznónak, hisz mindenkinek álma / hogy akkor is dicsérje az ember, / mikor éppen a húsát rágja”.