Sötét szorongás

Nővére már ötéves, ő is tart a sötéttől, esténként kislámpa mellett kell mesélnünk, fogjuk a kezét, amíg el nem alszik.  Sok szülő hisztinek minősíti gyermeke kérését, határozott módszerekkel akarja elejét venni a félelemnek, amelyre szerinte utódjának semmi oka. 

Az  sem szerencsés megoldás, ha az ősök magyarázni és bizonygatni kezdik, az apróságnak semmi, de semmi oka a félelemre. Ehhez tudni kell, hogy a gyermekek gondolkodásában a konkrét valóság és a mesevilág sajátosan összemosódik. 

Vegyük például azt, ahogyan a három-négy éves kisgyerekek bújócskát játszanak. A kisgyerek behunyja a szemét és mondja, hogy keressük meg.  A picike úgy véli, szemének lehunyásával, azaz a sötétség előidézésével tüntette el magát, tehát ha ő nem lát, akkor őt sem látják, ebből következően eltűnt. 

A sötétség önmagának vagy a környezetének eltűnését jelenti, ami számára borzasztóan félelmetes. Rögtön felmerül a kérdés, ha ez számára annyira félelmetes, akkor valójában csak izgatottá válik a játéktól és nem fél? 

A dolog magyarázata nagyon logikus. Egyszerűen azért nem fél, mert a jelenséget saját maga idézte elő, tehát tudja, hogy ő irányítja, azaz uralja a helyzetet; és ebből következik az is, hogy azt is tudja,  hatalmában áll azt  bármikor megszüntetni. 

A sötétséggel kapcsolatosan tudomásul kell vennünk egy másik vélekedést is, mégpedig azt, hogyan  alakul ki a gyermekben, hogy  ilyenkor elszakad a szülőtől. Az elszakadástól való félelmét vetíti át a sötétségtől való félelmére. 

A gyermek fantáziája igencsak beindul a sötétséggel kapcsolatban. Az objektív valóság tárgyait nem látja, tehát még jobban el tud rugaszkodni a valóságtól a fantáziája. A valóságba főképp a mesevilág félelmetes alakjait vetíti ki. 

Persze nem csak a mesevilág alakjait és eseményeit: ha valamilyen ijesztő dolognak volt a szemtanúja vagy aktív részese, vagy látott valamilyen számára nehezen feldolgozható filmet, azt mind a sötétség számlájára írja. 

A szülő ilyenkor egyet tehet: ölelje át, ringassa, hogy a gyermek érezze, biztonságban van.  Nem fantáziál tovább, képes fölfogni, érzékelni a valóságot, legyőzi szorongását. A beszélgetésnek és a mesének is pozitív kicsengése legyen, ezzel is erősítsük.

A Gyermekszoba on-line képgalériát IDE kattintva érheti el. 

A Gyermekszoba rovatunkban megjelent cikkeket IDE kattintva olvashatják. 

Az ENTEO közösségi portálunk Gyermekszoba klubjához IDE kattintva csatlakozhat.