2015.03.02. 18:55
Legritkább harkályunk
Apácatorna - Madarászás közben rájön az ember: ha már a környék erdeiben látta a gyakoribb harkályokat, akkor ideje elzarándokolni szórványosan előforduló fajok után is .
A fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos), országunk legritkább harkálya költ Bakonybél határában. Az északi völgyoldal meseszép bükkösében egyszer csak halk kopogtatást hallunk a távolból, majd egy rövid hangot, amely elárulja a madár kilétét. Nehéz ezzel a fajjal találkozni, még ott is, ahol tudjuk, hogy fészkel, hiszen hatalmas területeket jár be. Madarász szakszóval élve nagy a revírje, a költőterülete. Udvarlásuk tél végén kezdődik. A doboláshoz egy korhadt ágvéget választanak, a csőrükkel beleütve keletkezik a hang. A fa rezonanciája következtében ez a hang nagyon messzire elhallatszik. Minden harkályfajnak más-más dobolása van, így a gyakorlott fül el tudja különíteni a fajokat egymástól. A hang terjedelme, hangzása nagymértékben függ az adott fafajtól is.
Állománya nagyban függ az erdészeti tevékenységtől
Fotó: ifj. Vasuta Gábor
Hazánk területén az Északi-középhegység és a Dunántúl néhány pontján fészkel, azonban mindenütt csak kisszámú költőfaj. A szurdokvölgyek kőgörgeteges karsztbükköseiben életteret találó madár leginkább a pudvásodó fákban, széltörte facsonkokban és a talajon korhadó fatörzsekben bővelkedő erdőrészeket kedveli. Sajnálatos módon nagyon sok bakonyi élőhelye szűnt meg a 70-es évekhez képest, csökkentve ezzel az amúgy is ritka költőfaj megtelepedésének esélyeit. Az Észak-Bakonyban található állománya nagymértékben függ az erdészeti tevékenységtől. A hazánkban fokozottan védett madárfaj természetvédelmi értéke negyedmillió forint.
