Állatvilág

2014.09.26. 13:25

Kiselefántok testközelből

Veszprém - Édesek voltak az újszülött törpevidrák, a kis zsebibabák, aztán a vörös macskamedvék is, a gyűrűsfarkú makik, és még sok állat a veszprémi állatkertben, de ja legújabb jövevények, a kiselefántok még több szívet hódítanak majd meg, ez szinte biztos. Kiselefántlesőben ártunk.

Németh F. Bernadett

Lesőben hát, mert a három fiatal elefántbika, Nuka, Dinkar és Félix egyelőre még csak ismerkedik új környezetével, s a lehető legkevesebb arccal találkozik. Ismerkedniük kell új gondozóikkal, közöttük is elsősorban Marokházi Katival, kivel mással, hiszen ő minden új jövevény és gyámolításra szoruló élőlény pótanyja a veszprémi állatkertben. Természetes, hogy első éjjel is ő aludt az elefánt- apróságokkal .

Hogy mennyire nem azok már négyévesen sem, azt hamar megtudjuk, mivel Nuka, a legidősebb, hangos dörömböléssel jelzi nemtetszését, hogy utolsónak hagyjuk. Tudom, hogy itt vagytok és finomságot osztotok, de én mikor kerülök sorra? - fordítja Török László állatkert-igazgató a négy méter magas, többpontos biztonsági zárral ellátott fémajtó mögül, a belső kifutóból hallatszó ütemes zajt.

Mert éppen Félixet etetjük almával és sárgarépával, egyenesen a nyelvére téve a finomságot, miközben meleg, szőrrel borított ormánya hátrahajlik, a fél szemét pedig rajtunk tartja, új látogatókon. Mert mit lehet tudni...

Persze, mielőtt a csemegét elfogadta volna, ormányával alaposan megszaglászott minket. Félix kedves, barátságos, szőrös fejével és hátával igen mulatságos kis fickó, legszívesebben megölelnénk, de ugye ez az említett súlycsoportbeli különbségek miatt nem ajánlott.

Fotó: Veszprémi Állatkert

Pedig még csak ezután következik Dinkar, aki a legjobban ragaszkodik az emberhez, valóban ölbe kapnánk szíves-örömest, olyan kedves. Tapogató ormányával határozottan veszi el a gyümölcsöt, zöldséget, majd elégedetten falatozik és böfög. Odaballag az automata itatóhoz és kiszolgálja magát, aztán a csemege mellé elropogtat egy kis szénát.

Nuka azonban nem elégedett, egyre nagyobb meggyőződéssel dörgöli magát a fém berendezéshez, és morog, ezért az állatkertészek összeengedik Dinkarral, s immár együtt jönnek-mennek, barátkoznak, nyugtatják egymást.

Sok mindent megtudunk most ezekről a csodálatos, érzékeny állatokról, olyat is, amit nem feltételeztünk azelőtt, például, hogy örömmel ásnak lábukkal a kifutóba hintett friss homokba, vagy hogy a mesterséges homokbuckák tulajdonképpen elefántpárnák, mert ha ledőlnek kedves apróságaink , szeretik homokpárnára fektetni a fejüket.

A kiselefántok nagyon játékosak, s nemcsak a hatalmas farönköket szeretik gurigatni, hanem egymással kergetőzni is tudjuk meg az igazgatótól.

A rönköket egyébként vakarózáshoz is használják, így ezekből a külső, tágas kifutójukban is van.

Ezen a délutánon fény derül egy általános tévedésre is, miszerint Suzy, a délszláv háborúból kimentett elefánt lett volna az első ormányos Veszprémben, pedig néhány évtizeddel ezelőtt Bébi néven élt már elefánt az állatkertben.

No de ez a múlt, a jövő pedig ez a három gyönyörűség, amelyek most még dörgölőznek az emberhez, de hamarosan akár öttonnás óriások lehetnek, persze nem kevésbé szerethetők, csupán tekintélyt parancsolóbbak.

S a nem is olyan távoli jövő még, hogy ezek a nagyfiúk mellé elefánt hölgyek is érkeznek majd de ez a terv egyelőre Török László fejében áll össze, amit azért vegyünk komolyan, hiszen tapasztalhattuk az elmúlt hét évben, hogy ami ott megszületik, előbb-utóbb valósággá lesz.

Egyszóval elefántra fel, még ha csak virtuálisan is, de október második hete után jöjjön mindenki, s aki eljön, készüljön rá, hogy egy életre megszereti őket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!