Eltűnt a parlagi sas?

Nagyon boldog voltam, hiszen nem számítottam a madárra, viszont a megfigyelés pillanatában felsejlettek azok a régi emlékek, mikor még megyénkben is fészkelt e ritka ragadozó madár. Az 1995-ös esztendőben gyakran jártuk a romantikus Burok-völgyet, annak is a felső szakaszát, kicsücsülve egy sziklagyepre, ahonnan pazar kilátás nyílt a messze elnyúló völgyszakaszra. Gyakran szemmagasságban húzott el előttünk az öreg parlagi sas a fészkéhez tartva, mi pedig némi fedezékből ámulatba esve figyeltük. Sajnos ezek már csak régi emlékek!

Az is, amit a minap egy barátom mesélt el. Ajkán gyerekeskedett a hetvenes évek legelején, mikor nagyapja egy fiatal parlagi sast hozott neki. Madarunk egy ragadós növény közé keveredett, innen mentették ki, pár napot a madárvédő unoka gondoskodott róla. Igen, akkoriban még fészkelt parlagi sas a Kab-hegyen. Azóta a Kab-hegy nagy, idős erdőtömbjeit levágták, kevés a zavartalan és szép erdőrész.

További érdekesség, hogy a Szultán nevű parlagi sast 1958-ban fiókaként szedték ki a Kab-hegyen lévő fészkéből a veszprémi állatkert részére. Ő volt a legidősebb fogságban nevelkedett egyed, 39 évet élt, 1998-ban pusztult el.

A madár részére alkalmas élőhelyek vannak Veszprém megye területén, költ a közeli Fejér megyében, valamint tőlünk nyugatra a Fertő-tó mellékén. Az ornitológusok bizakodnak egy esetleges megtelepedésben, a nászidőszak kezdetén mi is gyakran kiülünk egy-egy alkalmas szirtre, hátha egyszer egy nászrepülő párra bukkanunk.

A parlagi sas világszerte veszélyeztetett ragadozó madár, az Európai Unió állományának kétharmada nálunk költ, a védelemnek köszönhetően a hazai állomány 150 párra tehető. A faj fokozottan védett természetvédelemi értéke egymillió forint.