Állatok kozmetikusnál

A kétgyerekes családanya már gyerekkorában rajongott az állatokért, majd kilenc évnyi könyörgés után, 14 évesen, megkapta szüleitől az első kutyáját, egy nagytestű kuvasz-schnauczer keveréket. Ma is jót nevet azon, hogy Lindának, a „kerítőnőnek” köszönheti, hogy párjára talált. Húszévesen elvitte kedvencét az egyik kutya-kiképző iskolába, ahol beleharapott később férje, Ákos bokájába. Fél évvel később gyűrű került mindkettőjük kezére.

- Középiskolásként nyaranta eljártam segíteni az egyik állatkozmetikába, ahol érettségi után alkalmazott lettem miután nem vettek fel a kaposvári Pannon Agrártudományi Egyetem Állattenyésztő-mérnöki főiskolai karára. Később kitanultam az állatkozmetikus szakmát Budapesten, illetve levelező tagozaton elvégeztem a főiskolát. Huszonegy éve vállalkozóként foglalkozom a négylábúakkal - mondja egy szuszra a 40 éves Barbara, aki annak idején, érettségire kapott egy csivavát. Azóta is rajong ezért a fajtáért. Míg beszélgetünk, oda-oda pillant a nappali sarkában heverésző, hat hete született csivava kölyökre, akit beszélgetés alatt az ölébe is vett.

Megtudtam a szakembertől, hogy húsz évvel ezelőtt a spánielek, az uszkárok, tíz éve a westie-k voltak a divatkutyusok. Ma inkább a kistestű bichonok és yorkie-k a menők az állattartók között. Ezek a „plüsskutyák” könnyen gondozhatók, pláne, ha rövid a szőrük, így kevesebb koszt visznek be a lakásba. Barbara arra inti általánosságban az állattartókat, hogy csak úgy, mint a gyereknél, a csahosok tisztántartásával is rendszeresen törődjenek, különben a kozmetikusnál kissé fájdalmas lesz a kifésülésük. A fésülés és nyírás mellett elég gyakoriak a trimmelést igénylő kutyák: az elhalt szőrüket kézzel kell eltávolítani. Ezzel a gazdik inkább keressék fel a szakembert, javasolja.  A trimmelés a szálkás és drótszőrű kutyák - schnauzerek, terrierek, szálkásszőrű tacskók - ápolására alkalmasak. A legelhanyagoltabbakon sajnos már semmi nem segít, elő kell venni a gépet, s mint a birkákról, le kell tolni a bundájukat. Télen persze ez nem tanácsos, hiszen kell, hogy a szőr melegítse őket. Ezért is beszélte rá télen egy puli gazdáját a tavaszi kezelésre, aki a mínusz 8 fokban akarta tar kopaszra vágatni az akkor már hat éve kozmetikust nem látott ebét.

Dali, a gordon szetter békésen tűrte a fotózást, de előtte viszont többször le akart ugrani az asztalról szárítás közben
Fotó:  A szerző

A kistestű kutyusoknál, főleg a yorkie-knél gyakran kérik, hogy kerüljön a fejük búbjára masni, míg más a kutyusát befont szemöldökkel szeretné látni.  Barbara kreatív módon szeret nyírással más formákat varázsolni rájuk, persze, ha ez tetszik a gazdinak is.

- Két-három éve jött divatba, hogy csillámfestéket fújnak az ebek szőrére vagy valamilyen sablonnal különböző formákat alakítanak ki rajtuk: pillangó, tappancs, csont, szívecske. Mások tetoválásként halálfejet festettek a buldogjukra, de olyannal is találkoztam, hogy bőrbarát festékkel színezést kértek, ami persze egy-két fürdés után lekopik. Az elmúlt évtizedben viszont inkább Amerikában elterjedt, hogy már a teljes állatot úgy festik be fazonra vágás után, hogy azok pandamaciknak, tigriseknek, pónilovaknak néznek ki. Láttam már rózsaszínre, kékre fújt ebeket is. Tőlem eddig a fülek, mancsok festését kérték. Számomra az is extra, s nem áll közel hozzám, ha az állatra strasszköveket ragasztanak. Az is különös kérés, amikor nyírással szívet, tappancsot, nevet, csontot „rajzolnak” rájuk.

A kozmetika alapja a fürdetés, amit nem mindegyik állat kedvel. Ki gondolná, meséli a háziasszony, hogy a vadászkutyák idegenkednek általában a legjobban a samponos locsi-pocsitól, holott őket azért is tartják, hogy például vadászat közben kihozzák a lelőtt vadat a tóból.

- Jobban szeretek úgy dolgozni, ha a gazdi nincs jelen a kezelés alatt, ugyanis akkor az állat folyton mozog, keresi a tekintetét, s panaszkodik: „Nézd, mit csinálnak velem!” Minél nagyobb termetű az eb, általában annál könnyebben kezelhető. Igaz, negyven kiló felett már segítenie kell a páromnak, aki szintén kutyás, ráadásul korábban hét évig kutyavezetőként dolgozott a rendőrségen. És bizony valamelyiknek be kell kötni a száját, mert félő, hogy odakap a kezemre. Ilyenkor is jó, hogy ott van az állattal szemben Ákos, aki leköti a figyelmét, s, ha kell, fegyelmezi. Egyszer úgy jártunk egy közel 40 kilós gordon szetterrel, hogy amikor az ablakon át meglátott egy kocsit - azt hitte, érte jöttek - majdnem kiugrott a kezünkből. Az ablakon koppant az orra

Barbarát az elmúlt két évtized alatt háromszor harapták meg a kutyák, pontosabban csak „ráfogtak”. A biztonság kedvéért azért kapott tetanusz injekciót.

Azt tanácsolja a félősöknek, ha egy csahossal találkoznak az utcán, engedjék le a kezüket, hagyják, hogy az eb körbeszimatolja őket, mert csak akkor támadnak - ébred fel bennük a vadászösztön -, ha hadonászunk, visongunk félelmünkben, s ami a lehető legrosszabb: próbálunk elfutni előlük. S még egy jó tanács: ha újszülött kerül a házhoz, hagyjuk, hogy a házőrzőnk a picit is megszagolgassa, ugyanis így veszi be őt a csapatba, stílusosan szólva elhelyezi a falkarangsorban. Ha kell, megvédi az idegentől.

Míg a kistestűek fürdetése, s főleg az alapos szárítása 1-1,5 órát vesz igénybe, egy pulinak vagy egy újfundlandinak kétszer-háromszor tovább tart a csinosítása. És akkor még nem beszéltünk a fül- és a bűzmirigy tisztításáról, valamint a körömvágásról sem. Ez utóbbit egyes gazdák úgy elhanyagolják, hogy a köröm belenő az állat mancsába, ami komoly fájdalmat (elgennyesedik a seb) okoz neki.

Az ismert szakember igazán nem szereti, amikor az állatot felöltöztetik - úgy tíz éve jött divatba -, de indokoltnak tartja, ha meleg lakásból kiviszik őket a mínuszokba. Az esőkabátot jobban elfogadja, mondván, nem ázik át a kutya, nem tölt órákat vizes szőrrel a hideg levegőn.

Végül megjegyzi, hogy bármilyen fajtát szívesen lát, de kiállításokra csak kevés ebet készít fel, ugyanis nem lehet a közel 360 kutyafazonból naprakésznek lennie.