Visszatért a fekete sereg

A vetési varjak facsoportok, ligetek fáin vékony ágakból épült, sárral kitapasztott, csésze alakú fészekbe rakják tojásaikat. A fiókák két-három hét után repülnek ki a fészekből.  A szántásokban a magok megdézsmálásával károkat okoznak, de a különböző bogarak, férgek elfogyasztásával hasznot is hajtanak a mezőgazdaságnak. Ifj. Vasuta Gábor szakavatottabban, színesebben mesélne a vetési varjak életéről, hasznosságáról. Az ablakunkból kitekintve magam is gyönyörködöm a vadkacsák és varjak csapatos húzásában, ám nem szeretnék a város egyik legszebb sétánya mentén élni, mert - ahogy mostanság mondani szokás - „nem semmi”, amit a varjak ott művelnek.

Fotó: Sipos Ottó Tibor

Az ember a lakótelepen a negyvenes években ültette a platánokat. Házak építésével varázsolta otthonná, gyönyörűségére, kényelmére szépítette, formálta. Békességben élt, osztozott a területen a rigókkal, gerlékkel, cinegékkel, „gilicékkel”, csúszkákkal, még a hangoskodó verebekkel is, ám ezek a lármás varjak zavarják az őslakókat. Be kell látni, hogy a nem olyan régen végrehajtott fészek eltávolító hadművelet nem járt sikerrel, mára még többen lettek. Rágondolni is rossz, mi történik, ha a fészkekből a fiókák is kirepülnek. Állítólag intelligens madarak, képesek hangokat, még emberi beszédet is utánozni. Tán meg kellene magyarázni nekik - bár kétlem, hogy megértenék -, ez a terület az ember territóriuma. Maguktól nem fognak távozni, így marad a kényszerintézkedés, meg a lakók bosszankodása, a foltos ruhák, a „letojt” fejek, s a kár, amit okoznak, no meg a reggeltől estig tartó károgásuk: káár, káár, káár!