A gyémántmisés Ebele Ferenc életútja

Ferenc atyának, mondta, mindenkihez volt mindig egy-két kedves szava, kérdése, érdekelte az emberek élete, gondjaikat ő is hordozta, ha tudott, segített. Közvetlen egyéniségével sokakat lelki közösségbe gyűjtött. S talán éppen szerény életvitelével, ám gazdag, bár sohasem kérkedő tudós papi mivoltával váltotta ki a közösség belülről jövő őszinte tiszteletét. Tudtuk: néprajzzal, honismerettel is foglalkozik, könyvei, tanulmányai jelennek meg.

Egy papi hivatás sohasem a szeminárium kapujában születik, azt, hogy valakit Isten meghív szőlőmunkásának , különböző jeleken, motivációkon keresztül juttatja el kiválasztottjaihoz. Így volt ez Ferenc atya esetében is. Veszprémben született, de már a kezdeteknél őrködött felette a gondviselés, hiszen koraszülöttként jött a világra. Kamaszkoráig gyenge, beteges volt, s később leventeként két alkalommal is közvetlen életveszélybe került, de a Jóisten itt is megőrizte őt, hogy pap lehessen, mondja. Hívő és vallásos családjában természetes volt, hogy templomba jártak, kicsi korától ministrált, s már kisiskolásként érlelődött benne a hivatás. Miután 1949-ben letette az érettségit, jelentkezett a veszprémi püspökségen kispapnak. Az első szemináriumi év végén emlékezetes esemény történt. Minden reggel ministrált Badalik Bertalan püspök úrnak. Egyik alkalommal együtt értek oda a püspökség kapujához az akkori állami megbízottal, aki az Állami Egyházügyi Hivatal megfigyelőjeként a papokról írt jelentéseket.

Ebele Ferenc atya (Fotó: Toldi Éva)

Tisztelendő úr! Maga most megy el papnak a szezon végén? - tette fel a gúnyos kérdést nekem ez az ember - idézi az atya. -Magamban csendesen megmosolyogtam, mert én éppen az előző nyáron olvastam a fatimai jövendölésekről, amelyekben a Szűzanya megjövendölte a második világháborút, az egyházüldözéseket, meg a hitetlenség terjedését. Végül azzal fejezte be: Végül Oroszország megtér és béke lesz a világon. Ezért csak annyit válaszoltam, hogy én azt remélem, a jövőben is szükség lesz papokra. Azt én sem gondoltam, hogy évtizedeket kell majd várni a jövendölések beteljesedésére.

Mivel 1952. március 2-án állami utasításra feloszlatták a szemináriumot Veszprémben, tanulmányait Esztergomban folytathatta, s 1954-ben szentelték pappá. Abban az időben hosszú ideig káplánként szolgáltak az új papok. Ferenc atya 11 esztendeig, s végül 1965-ben helyezték a Bakonyba, Magyarpolány plébánosának. Mint az egyháztörténet, a helytörténet szenvedélyes kutatója, első dolga volt, mikor megérkezett, hogy előkeresse a régi Historia Domusokat, hogy a település történetét, egyházi múltját megismerje. A plébánia könyvtárában bukkant rá Bálint Sándornak (a népi vallásosság jeles kutatójának) egy könyvére, mely a népélet, a szakrális népszokások gyűjtésére sarkallta őt is. Két tanulmánya készült el a népi vallásos szokásokról és a szentségekről. Fali szentképeket és régi búcsúi kegytárgyakat, kereszteket, szobrokat is gyűjteni kezdett. Megalapozta a polányi plébániai szakrális múzeumot, jelentős részt vállalt a helyi falumúzeum létrehozásában. Kutatómunkája eredményeit jelzik megjelent publikációi, könyvek, ismeretterjesztő füzetek. Búcsújáró- és zarándokhelyek megteremtésében, felélesztésében is közreműködött, a Polányi Passió nemzetközi hírűvé emelkedett pünkösdi szakrális bemutatóinak egyik ötletgazdája, elindítója és élettője volt a '90-es évek elejétől.

Plébánosi programját Ferenc atya 1979-ben ezüstmiséje alkalmával X. Szent Piusz mondatával fogalmazta meg: Megújítani mindent Krisztusban . A II. Vatikáni Zsinat szellemében törekedett arra, hogy megerősödjék a hitélet, a hitoktatás az egyházmegyében. 1985-ben ő dolgozta át a Jézushoz megyünk című hittankönyvet. Kiemelkedő papi munkáját érseki tanácsosi címmel ismerték el. Néprajzi munkásságáért elnyerte a Veszprém megyéért jelvény ezüst fokozatát, honismereti munkájáért a Honismereti Szövetség emléklapját, községéért végzett tevékenységéért a Magyarpolány díszpolgára címet.

Ferenc atya közel ötvenévi szolgálata után nyugdíjba vonult, s tavaly ősz óta a veszprémi papi otthonban lakik. Aktivitása azonban most, 85 évesen is lendületben tartja, kisegítő szolgálatokat vállal.